Április 26-i ANGED ítéleteiben (C-236/16 és C-237/16, EU:C:2018:291; C-234/16 és C-235/16, EU:C:2018:281) az EU Bíróság olyan jogértelmezést hozott, mely szerint nem juttatott szelektív előnyt az a két spanyol regionális adószabályozás, amely a nagyméretű kiskereskedelmi üzletekre meghatározott határérték felett különadót rótt, a kisebb üzletekre azonban nem. A Bíróság ugyanis jogértelmezésében úgy foglalt állást, hogy a szabályozási célok értelmében nem hasonló, hanem igenis eltérő helyzetben lévő üzletek között tett különbséget az érintett adószabályozás, amely egyébként a nagyméretű üzletek káros környezeti és területrendezési hatásaira tekintettel írta elő a különadót. A Bíróság hangsúlyozta, hogy uniós jogközelítés hiányában a tagállamok adóztatási hatáskörébe tartozik az adóalapok meghatározása, illetve az adóterheknek a termelési tényezők vagy különböző gazdasági ágazatok közötti elosztása, és hogy ezt a körülményt az adószabályozások értékelésében bizony hangsúlyosan figyelembe is vette. A két ítélet jogilag nem, de tartalmilag számottevően ellentmond a de jure szelektivitást igencsak tágan értelmező World Duty Free Group ítéletnek, illetve a Bíróság elmúlt években folytatott gyakorlatának. Úgy tűnik, Jacobs főtanácsnok 2000 októberében, a PreussenElektra ügyben készített indítványában (EU:C:2000:585, 157. pont) foglalt, sokat idézett bonmot-ja - miszerint a szelektivitás értékelése "difficult exercise with an uncertain outcome" - ma is aktuális.