Május 28-i ECO-WIND Construction ítéletében (C-727/17, EU:C:2020:293) az EU Bíróság annak a lengyel jogszabályi előírásnak az EU joggal való összeegyeztethetőségét vizsgálta, amely a szélerőművek telepítésére vonatkozóan földrajzi korlátozást vezetett be. A kérdéses szabály kimondja, hogy a szélerőművek és a lakóépületek között bizonyos minimális távolságnak kell lennie, konkrétan legalább akkorának vagy nagyobbnak, mint amekkora a tervezett szélerőmű talajszinttől mért legmagasabb pontjának - beleértve a lapátokat és a forgófejet is – tízszerese.

Alapvetően azért merült fel kérdésként az EU joggal való összeegyeztethetőség problémája, mert az áruk szabad mozgásának elvéből következően a tagállamok nem vezethetnek be mennyiségi korlátozással azonos hatású szabályokat, és mivel a tagállamok által elfogadott műszaki szabályok ilyen korlátozásokhoz vezethetnek, ezért azokat előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak. A szélerőművek telepítésére vonatkozó kérdéses lengyel szabállyal kapcsolatban is felmerül egy ilyen korlátozó jelleg (különösen amiatt is, hogy Lengyelországnak csak maximum 1%-át foglalhatják el a 100 méternél magasabb szélerőművek), az előzetes döntéshozatali kérelem alapján a Bíróság ezért megvizsgálta, hogy a 2015/1535/EU műszaki notifikációs irányelv értelmében műszaki szabálynak minősül-e a rendelkezés. A Bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a kérdéses szabály nem minősül sem „műszaki leírásnak”, sem pedig „más követelménynek” a műszaki szabály definíciója alapán, mivel az magára a termékre vagy annak csomagolására vonatkozik, illetve a termék olyan tulajdonságára, amely a termék összetételét, természetét vagy értékesítését jelentősen befolyásolja, azonban itt hiába lehet hatással a szélerőművek telepítési helye azok értékesítésére is, ez a hatás nem eléggé közvetlen ahhoz, hogy megállapítható legyen a definíciós elemnek való megfelelés. Azt viszont majd a tagállami bíróságnak kell eldöntenie, hogy a műszaki szabály utolsó definíciós eleme alapján, a szabályozás olyan rendelkezésnek minősül-e, amely megtiltja a termék gyártását, behozatalát, értékesítését vagy felhasználását, mert bár önmagában a szabály nem minősül tilalomnak, a tagállami bíróságnak kell állást foglalnia arról, hogy a gyakorlatban van-e ilyen hatása.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv sérelmét azért nem állapította meg a Bíróság, mert a kérdéses szabály nem is tartozik az irányelv hatálya alá amiatt, hogy önmagában egy áru (jelen esetben a villamosenergia) előállítása nem tekinthető szolgáltatásnak.

Végül a Bíróság kimondta, hogy nem sértette a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználására vonatkozó célkitűzések megvalósítását sem a kérdéses szabály (így a 2009/28/EK irányelv rendelkezéseit) mert a tagállamoknak a küszöbérték elérése érdekében (Lengyelországban 2020-ban az előállított energia 15%-nak megújuló energiaforrásból kell származnia) alkalmazott intézkedései tekintetében mérlegelési jogköre van, azt viszont, hogy a szabály szükséges és arányos volt-e (vagy esetleg lett volna kevésbé korlátozó megoldás is) a tagállami bíróságnak kell eldöntenie.