2016. szeptember 29-i ítéletében az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy összeegyeztethetetlen az uniós joggal a flamand megújuló támogatási rendszer, amely ingyenes elosztást biztosít a belföldön megújuló forrásból termelt és közvetlenül az elosztóhálózatba betáplált villamos energia számára. A Bíróság szerint ez a támogatási rendszer azért nem összeegyeztehető az uniós joggal, mert nem alkalmas az elérni kívánt cél, azaz a megújuló forrásból történő energiatermelés ösztönzésének az elérésére, emiatt pedig nem teljesíti az arányosság követelményét. A Bíróság ugyanakkor megerősítette a korábbi ítélkezési gyakorlatát, miszerint az uniós jog alapján megengedhető, hogy a tagállamok a területükre (azaz a belföldön megtermelt zöldáramra) korlátozzák a tagállami támogatási rendszerek hatályát. 

Az EU Törvényszéke szeptember 26-i végzésében elutasította azt a keresetet, melyet német és osztrák megújuló és kapcsolt villamos energia termelők nyújtottak be hozzá az Európai Bizottság azon, 2014-es határozatával szemben, melyben a Hinkley Point atomerőmű C egységének állami támogatását engedélyezte. A végzés olyan jogértelmezést tartalmaz, amely más hasonló keresetek esélyeit is befolyásolja: a Törvényszék megállapította, hogy a villamos energia releváns földrajzi piaca az EU egésze, a releváns termékpiacnak pedig az összes energiaforrásból termelt villamos energia a részét képezi, így ahhoz, hogy az atomerőmű versenytársai megtámadhassák a Bizottság határozatát, azt kellene tudniuk bizonyítani, hogy őket a határozat egyedileg érinti, azaz az EU összes többi villamos energia termelőjétől eltérő módon. A végzés a közvetlen és egyedi érintettség (az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése szerinti) keresetindítási feltételeit a Bíróság kiforrott ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazta, de ezzel együtt a villamos energia tág piacmeghatározásával a gyakorlatban szinte lehetetlenné tette, hogy hasonló helyzetben az atomerőmű versenytársai az EU Bírósághoz forduljanak.   

A Törvényszék 2016. szeptember 14-i Trajektna luka Split kontra Bizottság ítéletében megerősítette a Bíróság 2001-es jogértelmezését, miszerint az olyan előny, amelyet nem az állam, hanem egy másik piaci szereplő finanszíroz - függetlenül attól, hogy erre a finanszírozásra nem önszántából vállalkozott, hanem jogszabály kötelezte rá - nem minősül állami támogatásnak.

Az Európai Unió Bírósága 2016. szeptember 8-án ítéletet hozott a Schenker logisztikai és szállítmányozási vállalat és a NAV közötti jogvita kapcsán kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban. Ítéletében a Bíróság kimondta, hogy önmagában a téves vámtarifa-alszám feltüntetése, úgy, hogy egyébként az áru megnevezése, valamint típusának és mennyiségének megjelölése helyes volt, nem eredményez a jövedékiadó-irányelv szerinti behozatalt, és így nem keletkeztet jövedékiadó-fizetési kötelezettséget. Az ilyen szabálytalanság ugyanakkor keletkeztethet vámtartozást, amennyiben jelentős hatással van az adott vámeljárásra. Ennek vizsgálata és eldöntése az előzetes döntést kérő Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság feladata.