Március 7-i ítéletében a Törvényszék megsemmisítette azt a bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság megtiltotta a UPS számára a közvetlen versenytárs TNT felvásárlását. A megsemmisítés jogalapja az volt, hogy a Bizottság megsértette a UPS védelemhez való jogát, amikor nem közölte a vállalattal a tervezett összefonódásnak az árakra gyakorolt hatására vonatkozó végleges becsléseket. Részben ugyanis ezen becslések alapján értékelte a Bizottság, hogy a tervezett felvásárlás hány tagállamban járhat a verseny jelentős korlátozásával, és amikor az eljárás során ezekre a becslésekre a UPS reagálhatott, rögtön 29-ről 15-re csökkent a potenciális versenykorlátozással érintett tagállamok száma. Izgalmas kérdés, hogy amennyiben a megismételt eljárásban a UPS reagálhat a módosított becslésre, járhat-e az olyan hatással, hogy a Bizottság mégis engedélyezi az összefonódást. 

Részletek

Készült: 2017. április 05.

Némiképp meglepő főtanácsnoki indítvány született a tárgyhónapban egy lengyel, kapcsolt villamos energia termelést támogató intézkedéssel összefüggő jogvitában, melyben a főtanácsnok azt javasolta, hogy ne minősüljön állami forrásból finanszírozottnak az olyan támogatás, melyet egy többségi állami tulajdonban álló villamos energia kereskedő vállalat kénytelen a saját forrásaiból finanszírozni. A jogvita alapjául szolgáló lengyel szabályozás sajátos és érdekes volt: kötelező 15 %-os kapcsolt forgalmazási részarányt írt elő minden villamos energia kereskedőnek, miközben a beszerzendő kapcsolt villamos energia árát és az adásvétel egyéb részleteit nem szabályozta, a végfelhasználói tarifák rögzítésével azonban kizárta, hogy a kereskedők a túl drágán beszerzett kapcsolt villamos energia teljes költségét a fogyasztókra háríthassák. A lengyel szabályozás valóban jobban hasonlít a híres PreussenElektra ügyben elbírált tényálláshoz, mint az azóta született jogértelmezések alapügyeinek többsége, mégis furcsa, hogy a főtanácsnok egyáltalán nem tárgyalta azt a kérdést, hogy jelen ügyben a finanszírozás forrásai végső soron a tagállami hatóságok irányítása alatt álltak.

Részletek

Készült: 2017. április 05.

Részletek

Készült: 2016. december 19.

2016. november 30-i ítéletében az EU Bírósága elutasította a Bizottság fellebbezését, és ezzel a Törvényszék megismételt eljárásban hozott ítélete (2015. július 2-i Franciaország és Orange kontra Bizottság ítélet, T-425/04RENV, EU:T:2015:450)  véglegessé vált, azaz, a Bizottság állami támogatást megállapító határozata (végleg) megsemmisült. A perben vitatott intézkedés meglehetősen rendhagyó volt: a France Télécom (jelenleg Orange) 2002-ben jelentősen eladósodott és fizetési nehézségeknek nézett elébe, azonban az állami tulajdonos több nyilatkozattal megnyugtatta a hitelminősítőket és a tőkepiacot. Így végül - egy, a cég rendelkezésére bocsátott, de soha végre nem hajtott részvényesi kölcsön nyugtató hatásának köszönhetően - a cég kedvező feltételekkel tudott forrásokat bevonni a piacról és ezzel a helyzete rendeződött. A szokatlan állami támogatással kapcsolatos bizottsági határozatot a Törvényszék 2010-ben egyszer már megsemmisítette, azonban ítéletét a Bíróság hatályon kívül helyezte, a mostani fellebbezés tehát már a megismételt eljárás ítéletét támadta. Az első körben az EU Bíróságok azt tisztázták, hogy mik a feltételei annak, hogy egyetlen intézkedésnek minősíthessen a Bizottság több lépésben nyújtott támogatást, a második kör meghatározó kérdése pedig a piacgazdasági magánbefektető elv alkalmazása volt.  

Részletek

Készült: 2016. december 06.

2016. szeptember 29-i ítéletében az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy összeegyeztethetetlen az uniós joggal a flamand megújuló támogatási rendszer, amely ingyenes elosztást biztosít a belföldön megújuló forrásból termelt és közvetlenül az elosztóhálózatba betáplált villamos energia számára. A Bíróság szerint ez a támogatási rendszer azért nem összeegyeztehető az uniós joggal, mert nem alkalmas az elérni kívánt cél, azaz a megújuló forrásból történő energiatermelés ösztönzésének az elérésére, emiatt pedig nem teljesíti az arányosság követelményét. A Bíróság ugyanakkor megerősítette a korábbi ítélkezési gyakorlatát, miszerint az uniós jog alapján megengedhető, hogy a tagállamok a területükre (azaz a belföldön megtermelt zöldáramra) korlátozzák a tagállami támogatási rendszerek hatályát. 

Részletek

Készült: 2016. október 06.

Az EU Törvényszéke szeptember 26-i végzésében elutasította azt a keresetet, melyet német és osztrák megújuló és kapcsolt villamos energia termelők nyújtottak be hozzá az Európai Bizottság azon, 2014-es határozatával szemben, melyben a Hinkley Point atomerőmű C egységének állami támogatását engedélyezte. A végzés olyan jogértelmezést tartalmaz, amely más hasonló keresetek esélyeit is befolyásolja: a Törvényszék megállapította, hogy a villamos energia releváns földrajzi piaca az EU egésze, a releváns termékpiacnak pedig az összes energiaforrásból termelt villamos energia a részét képezi, így ahhoz, hogy az atomerőmű versenytársai megtámadhassák a Bizottság határozatát, azt kellene tudniuk bizonyítani, hogy őket a határozat egyedileg érinti, azaz az EU összes többi villamos energia termelőjétől eltérő módon. A végzés a közvetlen és egyedi érintettség (az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése szerinti) keresetindítási feltételeit a Bíróság kiforrott ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazta, de ezzel együtt a villamos energia tág piacmeghatározásával a gyakorlatban szinte lehetetlenné tette, hogy hasonló helyzetben az atomerőmű versenytársai az EU Bírósághoz forduljanak.   

Részletek

Készült: 2016. október 05.